Prológus

Ahogy ránéztem, mint a villám úgy csapott belém a felismerés. Ez elég nevetséges, hiszen már hónapok óta ismerem. Bármennyire is megakarom kapni, erről nem szabad tudnia. Soha. Úgy szép, ha barátok maradunk, talán néha egy kis extrával. Majd jön valaki más, aki mellett nem lenne ennyire komplikált az élet. Csak jót teszek neki is, ha titokban tartom. Elmosolyodva néztem rá az egyik közös képünkre. Vajon lehetek még mellette ilyen boldog?